Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vers írás

2010.02.01

Írj egy verset és a zsűrik lepontozák!

Kép

 

 
Zsűri
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alá írások:Profi zsűri kutyi,Kébzett zsűri kutyeszka,Tapasztalt zsűri kutyika,Édi zsűri kutya,Kicsi zsűri kutya           Ez volt a ZSŰRI ALÁIRÁSAI!!!

 

 

1. hely = 500 Aranypatkó

2. hely = 300 Aranypatkó

3. hely = 100 Aranypatkó

4. hely 50 Aranypatkó

Többiek egy oklevelet!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

adrienn.horvath2@freemail.hu

(Adri, 2010.03.16 17:00)

A vágtató ménes

A lovak vágtatnak a sörényük csakúgy lobog,
patájuk a porba mélyen beágyazva kopog.
Nyerítésük átzengi az egész erdőt,
mintha csak azt mondanák:vigyázz jövünk!

szabika-10@freemail.hu

(szabika, 2010.03.16 15:59)

Simon István: Mirza

Ahogy első gazdája hívta
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.


Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.


S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.

szabika-10@freemail.hu

(szabika, 2010.03.16 15:57)

Joanna Kulmova

A folyó

mikor a folyó halgata
medrében a máskor locska vít
a bánattol -apad
még nevetni is mágyadt
sárgulni hagya a nádast
csak törpül
és szikad
ész száradoz
mert ojan csöndes
bánatos

de bezzeg ha kacag
hátán a hab a folyó zúgásátol
meg daga
ha pacskolni kezdi a zápor
ha boldog a tölgylomb susogástol
ha darucsapat rája rikolt
ha a szél fütyül a fűben halihot
ha a tavasziégbolt dörögni kezd
a folyónak akkor jókedve lesz
megduzadt,partol partig
árad
s dalai mind harsányak
és vidámak

dömsöd

(vivien, 2010.02.14 15:46)

Völgyek mélyén, tanyán éltem,
egy kis ódon istállóban,
anyám mellett sosem féltem,
se a vízben, se a hóban.

Aki csikó, sosem árva,
jó anyámmal szaladgáltam,
tarka rétet végigjárva
fürödhettem kalandvágyban.

Édesanyám kancatejét
reggel, este szíttam, szíttam,
kerestem a magam helyét,
szénát ettem, vizet ittam.


Boldog voltam egy szép kinccsel,
nyakamban a csengőm lógott,
hallgathattam, hogy csilingel,
hogyha vígan rugdalózok.

Hányszor néztem már az eget
völgyek mélyén épp ocsúdva,
bámulva a havas hegyet,
bárcsak juthatnék a csúcsra!

Ó, ha egyszer nagyra növök,
táltos szárnnyal égig szállok,
és ha majdan visszajövök,
fő táltosként itt szolgálok.

lovaslany0202@hotmail.com

(papp vivien, 2010.02.14 15:45)

Szalad a fényes legelőn, táncol s hátsó lábára áll. Sörénye szélben repdeső madár, madár, bolond madár.
Csillag-virágú homlokát lehajtja bársony fű fölé, prüszköl, fújtat és fölnyerít, mekkora világ az övé!
Kecses bokája gyöngyfehér, naphosszat nem rebbenti szó, hátára fordul, hempereg, csikó, csikó, bolond
csikó!
Lobbanó szemmel fölfigyel, fölpattan, táltos-szárnya nő, s hetedhét határnál nagyobb, tágas lesz az a legelő -
Tüzes hab fodroz orrlikán, de anyja mellé sündörög, nyakához bújik és kacag: kölyök, kölyök, bolond kölyök...

lovaslany0202@hotmail.com

(papp vivien, 2010.02.14 15:42)



E várostól oly szépet kaptam.

A búcsú nehézpillanatában

csak is az az egyet

mondhatom.

Monora én vissza vágyom.